Elhelyezkedés

Hajdúdorog, mint Debrecen után a megye 8. legnagyobb - 9281 fős - lakosú városa, Hajdú-Bihar megye észak-keleti, ritkán lakott térségében fekszik, 10065 hektár közigazgatási területtel, Debrecentől észak-nyugati irányba, 36 km távolságra. Olyan területen, ahol a történelmi múlt következtében a városok szinte összefüggő, folyamatos urbanizációs övezetet képeznek. A statisztikai körzetet, ahol a város található, három hajdúváros, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúdorog alkotja. Sajátos történelmi, társadalmi-gazdasági fejlődés eredményezte, hogy az itt elhelyezkedő három középváros ellátó funkciói csak a saját közigazgatási határaikon belül érvényesülnek. Mindhárom város középfokú központi funkciókat lát el. Egyik városnak sincs vonzáskörzete. Hajdúdorog hátrányos helyzetű, de a megye térszerkezetileg kedvezőbb, fejlettebb, urbanizáltabb részén található, s jó talajadottságai és klímája révén mezőgazdaságilag kifejezetten fejlett.

Területe átmenetet képez a hajdúsági lösz és a nyírségi homok között. A város közigazgatási területének nagyobbik része a Hajdúhát lösszel, lösziszappal fedett hordalékkúp-síksági területéhez, míg a keleti, dél-keleti része a Nyugati- vagy Löszös Nyírség, szintén relatíve kis reliefű lösszel és löszös homokkal fedett hordalékkúp-síksági területéhez tartozik.

A város népességmegtartó erejében földrajzi fekvése, térségi kapcsolódási adottságai egykoron is a leggyengébb elemként mutatkoztak meg. Hajdan a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatot jelentő Debrecen-Miskolc illetve a "borútként" ismert Debrecen - Tokaj (Nyíregyházán át) közötti és a Nyíregyházáról Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) át Tiszalucra tartó főkereskedelmi úttól szerencsétlenül félreesően települt Dorog. Így Bocskai István 1605-i korponai kiváltságlevelével jobbágyfalvak sorából kiemelt katonai, politikai érdekből hajdúknak adományozott és városi rangra emelt Hajdúdorog elsődlegesen a letelepült hajdúk leszármazottainak szorgalmára támaszkodva, jó földjére építve, a mezőgazdasággal és az ehhez társuló állattartással nyújtott megélhetést. Gazdasági előfeltételek nélkül nyert városi rangot a település, melyet ezt követően kellett tartalommal megtöltenie az itt élőknek.

Történelmi emlékek

A várostól délre lévő Kati-dűlőben 1990 óta - megszakításokkal - folyik az Árpád-kori település, templom és templom körüli temető feltárása. Feltárták a téglából épült, félköríves szentéjzárodású, nyugati karzattal eltátott kis templomot, a templom körüli temető 500 sírját, 3 lakóházat, több külső kemencét és egy kovácsműhelyt. A település valamikor a XII. század környékén keletkezhetett, ekkor épült a templom is, amelynek tégláit helyben égették. A falu a tatárjáráskor pusztult el, és ezután nem népesült be többé. A templom körül létesített cíntermet árok választotta el a falu lakóházaitól és egyéb építményeitől. Hazai falu-ásatásokon északról volt, és dél-nyugati sarkában téglából épített kemencét találtak. Ugyancsak téglából épült az egyik külső kemence is, amely valamilyen műhely tartozéka lehetett. Meglepő, hogy a kovácsműhelyt nem a falu szélén, hanem a templomtól és a lakóházaktól nem messze ásták ki (egyébként ez az Alföld egyetlen eddig előkerült kovácsműhelye az Árpád-korból). Ugyancsak fontos történeti tanulságai lesznek majd a templom körüli temetőnek, amelynek ' sírjait zömmel téglából építették. Sikerült megfigyelni a téglasírok különböző formáit. Feltehető, hogy a teljes feltárás után ez lesz az ország legnagyobb, teljesen feltárt Árpád-kori temetője. Nagyban növeli ennek történeti jelentőségét, hogy Hajdúdorog határában eddig négy honfoglalás kori és X-XII. századi temetőt tártak fel, ezenkívül mintegy 700 sírra, így itt nyílik majd első ízben lehetőség arra, hogy honfoglalás kori és Árpád-kori népesség embertani folyamatosságáról hiteles képet kapjunk, s behatóan vizsgáljuk e kis terület demográfiai viszonyait is.