Hírek

Hajdúdorogi ásatás

2009. január 08. 06:41
Címkék: általános

Beszámoló a Hajdúdorog - Kövecses-halmi régészeti feltárásról (2008. október 20-30.)

2008 februárjában Bocz Péter és Bacskai István helytörténészek, akik állandóan figyelemmel kísérik a Hajdúdorog és Hajdúnánás határában felszínre kerülő régiségeket, a várostól délre eső Kövecses-halomtól nem messze, a műút nyugati oldalán lévő kis kiemelkedésen, az ún. Pedagógus földeken végeztek rövid terepszemlét, mivel e területet előző őszön mélyszántással forgattak meg. A dombtetőn kiszántott emberi csontokat észleltek s fonott bronzgyűrűt, valamint Szent László király (1077-1095) által kibocsátott dénár töredékét találták. A leletekről azonnal tájékoztattak, amelyek elsősorban azért voltak számomra figyelemre méltóak, mivel a kilencvenes évek elején innen valamivel délebbre, a műút másik oldalán (a magassági pont mellett) szintén Szent László pénzével keltezett Árpád-kori templom és temető maradványait tártam fel. Történetileg igen fontosnak látszott tehát a két lelőhely egymáshoz való viszonyának tisztázása. Hosszas próbálkozás után sikerült a feltárás anyagi hátterét is biztosítani: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 170 e forinttal, Hajdúdorog Város Önkormányzata pedig 100 e forinttal támogatta munkánkat.

A 2008. október 20. és 30. között lefolytatott feltárás alkalmával egy kelet - nyugati irányú, 50 m hosszú és 3 m széles szelvényt nyitottunk, amelyben összesen 22 kelet-nyugati tájolású sírt tártunk fel, s észleltük néhány kiszántott temetkezés nyomát is. (Az ásatás kezdete előtti napokban a területet - a kukorica betakarítását követően - ismét mélyen megszántották.) Az előkerült sírok nagyjából jelzik az itteni temető kelet?nyugati irányú kiterjedését. A sírokban lelt mellékletek - S-végű hajkarikák, bronz gyűrűk, gyöngyök - azt igazolják, hogy a magyar államalapítás korának köznépi falusi közössége temetkezett ide. A feltárást megelőzően előkerült Szent László-érem és a 10. sírban lelt I. András-pénz (1046?1060) megadják a feltárt temetőrész korát, a XI. századot. (Leltünk harmadik érmet is, korának meghatározása azonban még folyamatban van.) Feltehető viszont, hogy a nyugvóhelyet még a X. században nyitották. Említést kell tennem még egy mellékletről, amelyet sajnos nem sírban, hanem a szántásban találtunk: egy díszes kis bronz baltácskát, amely a korszak igen ritka lelete. Szabolcsveresmart és Cégény után itt került elő az országban harmadikként. Ezeket a miniatűr fegyvereket a XI. századi varég-orosz zsoldosok övükre akasztva hordták amulettként. (A forrásokból tudjuk, hogy Szent István testőrsége zömmel orosz zsoldosokból állott, s parancsnokuk Imre herceg volt. Az ő emléküket őrzik hazánkban az Orosz, Oroszi típusú helynevek.)

A feltárt temetőrész történeti jelentőségét az adja meg, hogy az itt a X. században megtelepedett közösség első - még kezdetben pogány rítusú - nyugvóhelye volt. Amikor Szent László korában megépült a közeli kőtemplom - Szent István és Szent László törvényeinek megfelelően - a lakosság már a templomkertben helyezte örök nyugovóra halottait. (A korábbi években ez utóbbiakból is feltártunk néhányat.) Itt tehát jól bizonyítható az itteni település (amely nézetem szerint az egykori Dorog lehetett) lakosságának folyamatosságát - valószínűleg egészen a tatárjárásig. Érdekes, hogy ugyanezt tudtuk igazolni Hajdúdorog határának északi részén is, a Temetőhegyen és a közelében lévő templomkörüli temető esetében. E ma még ritka jelenségnek egyedül Hajdúdorogon ismerjük két szép példáját. Éppen emiatt vélem úgy, hogy mindenképpen folytatni kellene e temető feltárását.

Dr. Fodor István címzetes főigazgató, Magyar Nemzeti Múzeum