Hajdúdorog

Égett a kezük alatt a munka a X. Képzőművészeti Alkotóműhely résztvevőinek, akik 2010. június 28-a és július 4. között a Szent Bazil Oktatási Központ Gimnáziumának vendégei lehettek.

Profi művészek és alkotókedvű diákok tüsténkedtek a kemence hőjétől és a nap melegétől fűtött helyiségben, több tucat színes festékesüveggel, rézlapokkal és vázlatokkal telezsúfolt termekben.

A megnyitóra a kezdőnap délutánján került sor, ám ekkorra már javában folyt a tervezgetés, az önálló munkák előkészítése, a közös alkotások első fázisainak befejezése. Az alkotótábor fontos vendége, a műhelymunka művészeti vezetője Morelli Edit, Ferenczy Noémi-díjas tűzzománc művész volt, aki az alábbi módon foglalta össze gondolatait a hét kezdetén: „A zománcozás a gondolkodás mestersége is, hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy mit és hogyan szeretnénk viszont látni. Szükség van kreativitásra, újító ötletekre, de emellett - mint minden máshoz - itt is elengedhetetlen a biztos alapokon nyugvó technikai tudás, amely a gondolkodás művészetének elsajátításával kezdődik.” A iskolai tűzzománc-szakkör lelke, Monostory Viktória a kísérletezésre esküszik. Hosszan mesélt a próbálgatások izgalmáról, egy elrontottnak hitt alkotás különlegessé válásáról, melynek már számtalanszor szemtanúja lehetett. Amíg körbevezetett a műhelyekben, büszkén mesélt tanítványai sikeréről, az előcsarnokban kiállított díjazott művekről. „Idén három közös munkánk van folyamatban, melyek az évszakokat jelenítik meg. A Nyár, az Ősz és a Tél három csoport közreműködésével készül el, míg az idő rövidsége miatt a Tavasz a jövő évi tábor feladata lesz. Az alkotások polgármesteri hivatal folyosóját fogják díszíteni.”

Egy-egy darab elészüléséhez hosszú órák, napok kitartó és izzasztó erőfeszítése szükséges. Az első fázis a tervezés és az anyag méretének kiválasztása, annak simára csiszolása. Ezt minden esetben követi egy alapozóréteg, mellyel a lemez két oldalát fedik be. Ekkorra már két égetésen túlesett a munkadarab, melyre még csak ezután kerül fel az elképzelt minta, melyhez számos technikát fel lehet használni. Ekkor fontos, hogy a zománcosnak legyen egy forgatókönyve. „Ha az életben bármi gondunk adódik, de megtanultuk, hogy hogyan lehet lépésenként lebontani egy problémát, sorrendet felállítani és egyenként véghezvinni az elképzelésünket, akkor sokkal sikeresebben lehetünk. Erről szól a zománcozás is.” – kommentálta Morelli Edit, majd a Nyár című képen folytatva a szemléltetést hozzáfűzte: „Fontos, hogy a kezdők ezt a tanácsot már az elején megkapják, annak érdekében, hogy sikeresebb művészekké válhassanak.”

Csütörtökön kis művészettörténet órán vettük részt az intézmény kápolnájában. Dr. Nagy Márta bizantinológus, egyetemi docens „A keleti és a nyugati keresztény egyházi művészet” címmel tartott előadást, mely nemcsak érdekes, de tanulságos is volt, hiszen a hallgatóság zöme készített már szakrális témájú képeket.

A hét végére az alaposan elfáradt alkotók szemében elégedettség csillogott, ahogy összerendezték a 2010-es év kiállításának anyagát. A művészet szeretetére, mindennapjainkba való becsempészésére szólították fel a jelenlévőket a vasárnap megtartott zárókiállításon. A tárlatra való hangolódás és az elhangzottak jegyében Simon Enikő előadta Cardoso „Milonga” című darabját, ezt követően pedig meghallgathattunk a hajdúdorogi származású Barna Júlia egyik költeményét, melyben az önmegvalósítás útját kutatja, mint ahogy a művészek többsége is teszi.

„Erő és kitartás jellemezte az együtt töltött hetet. Nagyon szép és nagy feladat egy szakmailag jól előkészített tábor művészeti vezetőjének lenni, amely kicsit tovább viszi a művészeket.” - értékelte a X. Képzőművészeti Alkotóműhely eseményeit Morelli Edit, majd köszönetet mondott a támogatóknak és gratulált a résztvevőknek. Búcsúzó szavaiban is jó tanácsokkal látta el a művészeket: „Aki anyaggal foglalkozik, annak nem csak a belső akaratát és szépséget kell tudnia kifejezni, de meg kell találnia a harmóniát a természettel, alázattal kell nyúlnia az anyaghoz, tolerancia szükséges hozzá.”

Szilágyi János igazgató az elmúlt évek sikereire utalt vissza, mellyel rámutatott az évről évre visszatérő vendégművészek fejlődésére, gazdagodására. Gyönyörködve nézett végig a frissen elkészült műveken, és jövő évi viszontlátás reményében köszönte meg ez évi munkájukat és nyitotta meg a kiállítást.